Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hiányod érzem

, 708 olvasás, mokker , 0 hozzászólás

Szerelem

Hiányod érzem, bármerre járok
nyugalmat, csak karjaidban találok
kezem reszket, ahogy derekadhoz ér
ereimben felforrósodik a vér.

Minden érintésed gyengéd bársony,
simításod helyén bőröm lángol
két szemed tekintetemnek menedék
minden egyes pillantásában elvesznék.

Hozzám bújsz, csak a csend beszél,
kinn eshet az eső, fújhat a szél,
ha fáradt tested testemen pihen
s hajad illatát, mint oxigént lélegzem.

Arcomhoz érsz, szívem reszket
ahogy gyengéden érint kezed
a szád forró, az enyémet égeti
csókjaival elmém, az őrületbe kergeti.

Mosolyod elgyengít, a rabod vagyok,
csókot adva, nevetve karjaidban elbújok
nem kellenek szavak, csak ölelj,
hadd legyenek szíveink egymáshoz közel.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: mokker
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 185
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 209
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.3408 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz