Hiányod érzem, bármerre járok
nyugalmat, csak karjaidban találok
kezem reszket, ahogy derekadhoz ér
ereimben felforrósodik a vér.
Minden érintésed gyengéd bársony,
simításod helyén bőröm lángol
két szemed tekintetemnek menedék
minden egyes pillantásában elvesznék.
Hozzám bújsz, csak a csend beszél,
kinn eshet az eső, fújhat a szél,
ha fáradt tested testemen pihen
s hajad illatát, mint oxigént lélegzem.
Arcomhoz érsz, szívem reszket
ahogy gyengéden érint kezed
a szád forró, az enyémet égeti
csókjaival elmém, az őrületbe kergeti.
Mosolyod elgyengít, a rabod vagyok,
csókot adva, nevetve karjaidban elbújok
nem kellenek szavak, csak ölelj,
hadd legyenek szíveink egymáshoz közel.