Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Késő(k)

, 661 olvasás, P.Palffy_Julianna , 13 hozzászólás

Karácsony

    Alexa nyugtalanul ébredt, és a tompa fejfájás biztos előjele volt kezdődő migrénjének. Vibrált körülötte a levegő, ilyenkor jobb volt minél távolabb maradni tőle. Már előre idegesítette az előtte álló délután. Az ünnep második napját – szokás szerint – Iván anyjánál töltötték, amiből az elmúlt évek alatt mindig lecsíptek egy keveset. Alexa képtelen volt feloldódni az anyósa lakásában, nyomasztották a bútorok, a fiókos szekrényre kitett régi fényképek, a számára érdektelen és értéktelen tárgyak, s hiába volt ragyogó tisztaság, ő csak a szegénységet látta belőle. Több mint tíz éve volt Iván felesége, de az ő kedvéért sem tudott elfogadóbbá válni.

    A régi szoba-konyhás lakást még Iván építtette át, így lett egy pici fürdőszoba, meg egy apró kis kamra a konyha és a szoba között kialakítva. Klára szerette a lakást és a környéket, a kerület nem vonzotta a gazdagabbakat, ám a középréteg kedvelt lakóhelyévé vált. A közeli park nyáron kellemes sétákra csábított, a közlekedése pedig olyan jó volt, hogy húsz perc alatt kényelmesen bent lehetett az ember a város közepén.

    Unokája Fannika, az ötévesek természetességével mozgott a lakásban, neki minden érdekes volt, imádta az apró tárgyakat, szerette a régi képekről szóló igaz történeteket, amit Klára mindannyiszor elmesélt neki ahányszor csak kérte. Soha nem unatkoztak, mert játék volt számukra a közös vásárlás, a főzés, de még a takarítás is. A kislánynak is volt seprűje, portörlője, fakanala, csak kisebb méretben mint a nagyanyjáé. Alexa sohasem értette, hogy az otthoni rengeteg játék miért nem köti le a gyereket, nem értette, hogy miért találja érdekesebbnek a nagyanyjánál készült egyszerű tárgyakat. Fanni órákig eljátszott a papírból kivágható babákkal és rájuk aggatható papírruhákkal. A másik nagyanyjától, Alexa anyjától kapott Barbie-k és drága holmik hidegen hagyták.

    Klára korán reggel kelt, megfőzte a méregerős kávéját, melynek illata belengte az egész lakást. Jani, a szomszéd tréfásan szokta megjegyezni, hogy itt ébred fel az ajtaja előtt amikor megérkezik az éjszakai műszakból, és hogy Klárika kávéjának illata után hazatalálna akár becsukott szemmel is.
    A két asszony, Klára és Jani felesége Kató, gyerekkori barátnők már régóta. Együtt jártak óvodába, együtt végezték el a gimnáziumot, és majdnem ugyanazon napon mentek férjhez is. Amikor Klára férje Tamás meghalt, ők tartották benne a lelket.
    Iván abban az évben végzett a rigai repülőmérnöki egyetemen, az utolsó vizsgái előtt kapta a hírt, hogy az apja halálos balesetet szenvedett. A temetésre éppen hazaért. Fájt az apja halála, és fájt, hogy nem mutathatta meg neki a kitűnőre sikerült diplomáját. Tamás büszke volt a fiára, és mindig szomjas érdeklődéssel várta őt, szerette hallgatni a kinti életről mesélt történeteit. "Dió meg a héja" – szokta mondani rájuk Klára, amikor együtt ültek a konyhaasztalnál és be nem állt a szájuk.

    Nemsokára rá Iván megnősült, s a lány, akit elhozott magával, idegenül állt az ajtóban. A két asszony, anyós és menye soha nem kerültek közel egymáshoz. Két világban éltek, Alexa világa ugyan fényesen csillogott, de a ridegsége, a megközelíthetetlensége eredménytelenné tette a kapcsolatuk javítására tett kísérleteket.

                                                            *

    Alexa szülei tizenegy óra után körül telefonáltak, hogy váratlan vendégként betoppant az Ausztráliába kivándorolt nagynéni, Alexa apjának a testvére. Meglepetésként érkezett, de megy is tovább, mert a repülőjegye Londonba szól, csak a kedvükért szakította meg az útját. Szeretné látni őket is, és főleg Fannit, mert őt még nem ismeri személyesen.
    Iván kelletlenül vette tudomásul, hogy Alexa nélküle mondott igent, lehetőséget sem adva rá, hogy megbeszéljék a dolgot. A vita megmérgezte a hangulatukat, csak a gyerek tartotta vissza őket attól, hogy kirobbanjon a veszekedés. Iván, hogy valamelyest enyhítse a feszültséget, hajlandó volt belemenni, hogy maximum két órát töltsenek Alexáéknál, de legkésőbb háromra az anyjánál akart lenni. Alexa bólintott rá, de magában már azt tervezte, hogy minél tovább húzza majd az időt, annyival kevesebbet kell az anyósával töltenie.

    Iván felhívta az anyját, és sűrű bocsánatkérések közepette megígérte, hogy igyekezni fognak. Klára nem tett szemrehányást, tulajdonképpen még megértő is volt, hiszen a váratlan látogatást nem lehetett előre betervezni. Nem esett jól, hát persze, hogy nem, de azt is tudta, csak a fia szenvedné meg, ha bármit is szólna. Végül is nem számíthat az a két óra, majd bepótolják máskor. A lényeg, hogy itt legyenek vele is egy kicsit, és láthassa az unokája fénylő szemeit, amikor belép a szépen feldíszített szobába.

    A fenyőfa a komód és az üveges szekrény között állt. Színes üveggömbjei visszacsillogták az ablakon átszökő téli napsugarakat, s az ablak osztott üvegének rámáiban, az éjjel esett puha hó szórta ezerfelé a fényt. Az arany, piros, ezüst girlandok és a szebbnél szebb régi díszek, méltó kísérői voltak a fa alá helyezett ajándékoknak. A szoba közepén, hófehér abrosszal megterített asztalról visszaköszöntek a fenyődíszek színei, a párásra csiszolt üvegpoharakban délcegen virítottak a karácsonyi szalvéták. A fahéj, vanília és citrus illatok keveréke árulkodó előhírnökként hirdette az ebéd utáni finomságok széles skáláját. A konyhában már csak a sültekhez való krumplipürét kellett kikeverni, de Klára azt az utolsó pillanatra hagyta, mert Iván frissen készítve szerette.
    Az óra csigalassúsággal gyűrte le a perceket, de közeledett a hármas felé.

    Iván már harmadszor szólt Alexának, hogy indulniuk kéne, de az asszony mintha meg sem hallotta volna, tovább beszélgetett. Fanni nyűgös volt, szeretett volna már a másik nagyanyjánál lenni, az ismeretlen nénit és bácsit pár percnyi ismerkedés után nem érdekelte a kislány. Felnőtt beszélgetés folyt, Alexa szülei pedig a gyereknek átadott ajándékkal letudták a figyelmet is. Ivánban egyre nőtt a düh, de nem akart veszekedést provokálni a család előtt.

    Hat óra is elmúlt mire sikerült elindulniuk. A kocsiban nem szóltak egymáshoz. Fanni a gyermekek finom érzékenységével érezte a szülei közti feszültséget, és felnőtteket is megszégyenítő bölcsességgel hallgatott, viselkedett.
    Az utcán égtek a lámpák, a friss hó ropogott a gyalogosan igyekvők talpa alatt. Nem volt nagy forgalom, inkább csak az óvatos közlekedés lassította a haladást. Ahogy befordultak az utcába, azonnal meglátták a mentőautó feltűnő fényjelzését. A jármű már nem mozgott, a nagyon is ismerős ház kapuja előtt állt. Iván akkor állította le a motort, amikor a mentősök kitolták a hordágyat a jól betakart testtel, a mellette haladó, infúziót tartó mentőssel. Még meg sem látta a szomszédokat, de már tudta, hogy baj van. Szinte kirobbant a kocsiból, de még visszafordulva, szótlanul intett Alexának Fannira mutatva, majd rohant a mentő felé.

    Klára feküdt a hordágyon. Jani és Kató találtak rá a konyhában, akkor már eszméletlen volt. Ha nem fogyott volna el a mustár, Kató nem is ment volna át hozzá. Furcsának találta, hogy nem jön az első csöngetésre, bár a konyhában égett a lámpa. Azonnal hívták a mentőt.

    Iván egyedül ült a folyosón. Fejét két tenyerébe hajtva, padlóra szegezett tekintettel mormolta a fogai között az imát egymás után, szünetet sem hagyva. A teste önkéntelenül mozgott, ringott előre- hátra valami furcsa ritmusban, ha valaki ránézett volna, azt hihette transzban van.

    A percek csak vánszorogtak. Az idegtépő csönd és várakozás közben valahonnan, halkan beszűrődve megszólalt a legszebb karácsonyi ének, az Ave Maria.
Amikor halkan kinyílt a műtő ajtaja, Iván rémülettel és félelemmel nézte, ahogy az orvos mindent elmondó, fáradt és mosolytalan szeme alól leveszi a szája elé helyezett maszkot…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Karácsony
· Kategória: Novella
· Írta: P.Palffy_Julianna
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 36
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Tiberius


Page generated in 0.041 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz