Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az anya és a halál

, 223 olvasás, boszorka , 0 hozzászólás

Gondolat

Az anya aggódva ült
nagybeteg gyermeke
apró bölcsőjénél.
A kis házban a csönd,
szegényen öltözött
öregemberré vált,
a betegség vonzotta
oda a halált.

A kicsivel hosszú útra kélt
nagy melegházába,
ahol a virágok és fák is
csodálatos kuszaságban
nőnek.

Üvegharang alatt jácintok,
karvastag
pünkösdi rózsák
békében megférnek,
vízi növények,
frissen és félig hervadtan.

Pompás pálmák
bólogatnak,
tölgyfák és platánok
mind egy-egy ember,
néhányan élnek,
mások meghalnak.

Mindenét feláldozta az anya,
csipkebokrot melengetett
keblén, vére serkent,
két szemét kisírta,
azok a tó fenekére hullottak,
két drága gyönggyé változva.

A tó elrepítette
a halál kertjébe
szeme világáért cserébe.
A halál rámutatott
két gyenge virágra.

Egyik a te gyermeked,
mondta,
a másik virág, ismeretlen
ember sorsa.

A szegény anya látta,
hogy az egyik
áldás oszt,
öröm-rügyet hajt,
a másik gyötrődik
nyomorban él,
és szenved majd.

Térdre esett, és Istenhez
fohászkodott.
Ne hallgass meg engem!
Ne hallgass meg engem!
S a halál elvitte a
gyermekét csendben.

Megjegyzés: 2011. december 7., szerda

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 295
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 321
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.7818 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz