Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Beszélgetések 2.

, 233 olvasás, Mona , 14 hozzászólás

Sajgó lélek

Mindenki másképp gyászol, ahogy az alkonyat fényét is mindannyian más szemmel látjuk. Vannak érzékenyebb emberek és olyanok, akiknek nincs lelke.

Sokat őrlődtem ezen a megfogalmazáson: lélektelen, léleknélküli.

Akárcsak egy fényháló, mely könnyedén átfogja lényünk. Nem enged. Megrémülök, amikor lélektelen emberek mély gyűlölettel teli szemébe nézek.

Léteznek. Arra jutottam végül, hogy léteznek. Minden tele van velük és képesek eltépni ezt a fényhálót- más, gyönyörű lelkű ember lényegi lényét.

Mindennap belenézek ezekbe a szemekbe. Mindennapom azzal a hajnallal kezdődik, melyen még ragyog bennem a fény, a szeretet, amikor nem okoz nehézséget mosolyogni. De ezek a szemek… ezek a szemek megrémítenek és a földbe döngölnek.

Sebzett hálómat markolászva még arrébb sem menekülhetek.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Memoár
· Írta: Mona
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 0
Kereső robot: 34
Összes: 233

Page generated in 0.1327 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz