Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Élet

, 192 olvasás, Lehoczky , 0 hozzászólás

Halál

Elvisz téged, a mennyországig a képzelet,
De pofont kapsz, s az arcodba nevet a könyörtelen végzeted.
Kibillent egyensúlyodból az út, amire rávisz,
S rád zúdul az élet, mint a könyörtelen árvíz.

Hátrakulcsolt kézzel baktatsz csak is előre,
De nyomodban, a halál lerázhatatlan testőre.
Fertő ez hely, gyarló ez a szín,
Meddő ez a test, gyomorforgató a kín.

Fekete a ház, Fekete a tánc,
Fekete az ország, Fekete a nász.
Ezüst pallos pihen a nyakon,
Bogarak hemzsegnek a véres csonton.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Lehoczky
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 231
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.1327 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz