Navigáció


RSS: összes ·




Dal: Bordal

, 226 olvasás, siktarjanos , 5 hozzászólás

Gondolat

Kár a percet vesztegetni,
jer vigadni jó barát,
zengő dallal, nótaszóval
várunk minden cimborát.

Nyisd a hordót hadd csorogjon
szép sugárban most a bor,
űzzük el a bánatunkat
érezzük magunkat jól.

Ellenségednek bocsáss meg,
sírban nyugszik már szegény,
s tenger kincsét megtalálod
boros kancsód fenekén.

Bor csorogj! Ma jó a kedvünk,
mert te köztünk vagy jelen,
óriásokká növünk, és
életünk is végtelen.

Haszontalan harcainkban
az egyetlen értelem,
te tudod, hogy földi létünk
mennyire reménytelen.

Halhatatlanná halandó,
bor, csak általad lehet
s dobja el pár pillanatra
a kemény bilincseket.

Bort ide! Igyunk barátom!
Kínzott, nyúzott életünk,
úgysem képes elviselni
ennyi rosszat, mit tegyünk?

Igyál cimborám, e nektár
rajtad még talán segít,
s mámorában elfelejted
szíved égő sebeit.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Dal
· Írta: siktarjanos
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 84
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 100

Page generated in 0.0723 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz