Marsról jött jövevények
gyilkos szökevények
kik megülték anyjukat
s kínozzák apjukat.
ezek vagyunk mi
kik árvává tettük
és tesszük magunkat.
loopolunk bolygóról
bolygóra, szüntelen.
hibáinkból nem tanulunk
ugyanúgy egó az urunk.
sajnálattal látom
de reménnyel várom
nem dől össze
a "világom".
Az enyém is a tied is,
zaciba, kölcsönbe.
kik még nincsenek
még a bölcsőbe sem.
hát becsüld meg kérlek
hisz szeret téged!
anyánk sírja vörös
véres, rögös s közös.
apánk jövője(?)
viszont ködös…
Megjegyzés: abszurd?