Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Dér borított

, 227 olvasás, gyemant , 5 hozzászólás

Sajgó lélek

Járhatok helyben, vagy épp körbe-körbe,
-körmeim rágva-
meg térden,
míg csontomig tör sebet a véres út,
hol tavasztól őszig hálóként ért össze
előttünk minden szál,
mit hajdan arany-fény font,
most megállíthatatlanul
hideg,
nyitott-szárnyú szél növeszti tollát.

Hajam fölött örök
ezüst-fehér hó hull, karod helyett
a tél
rám rakta fészkének
dér borított ága ölelhet gyöngén át.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.2393 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz