Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csalfa tükör

, 301 olvasás, tris , 0 hozzászólás

Misztikum

Tükröt tartok a nap felé, szerelmem,
hogy égő szép szemed újból megleljem,
mert úgy hiányzik valami a lelkem mélyéről,
lajtorjával hoznám azt le az ég kékjéről.

Követem nyomát a végtelen semminek,
halandó vagyok, így tanították az istenek,
vajon hinnem kell-e teljesen a szavuk?
állhatok-e ellent, ha szívem a cáfolatuk.

Bársonyzsinór hullott ölembe az éjjel,
gondolhattam róla: ez talán égi jel,
kapaszkodtam rajta lépésenként lelkesen,
szétfoszlott álom-karc települt terhesen.

Hessintettem ébredéskor ábrándomat tova,
rámtapadt nyomata, mint fára a moha,
szédülten emeltem fejemet párnámról,
halhatatlanság szele suhant a párkányról.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: tris
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 3
Kereső robot: 26
Összes: 231
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.3106 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz