Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jázminillat fakadt

, 446 olvasás, tris , 14 hozzászólás

Sajgó lélek

Jázminillat fakadt…
a szívem majd'meg szakadt
úgy jöttél, úgy néztél,
örökre magadba-igéztél.

Repesve lestem lépteid
nyomát, kitártam lényem
legbelső szobáját,
pillantásodtól dübörgött
a testem, érintésedtől
megégett a lelkem.

Azóta sem csihadt le
tüze, elég ha gondolok
néhány meghitt percre,
mit ajándékként vetettél
- koloncként - szinte, mert
miképp láthattál volna
a fejembe?

Évekkel ezelőtt született
szerelem… visszaköszön
kajánul- lehetetlen
helyeken, ott, hol a
világost sötét nem követi,
ott, hol a nappal árnyékát
nem leli.

Jázminillat fakadt…
a szívem most is hasadt
úgy bántja, úgy marja
utolsó két szavad…

a gondolatod itt maradt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: tris
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 221
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.5607 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz