Jázminillat fakadt…
a szívem majd'meg szakadt
úgy jöttél, úgy néztél,
örökre magadba-igéztél.
Repesve lestem lépteid
nyomát, kitártam lényem
legbelső szobáját,
pillantásodtól dübörgött
a testem, érintésedtől
megégett a lelkem.
Azóta sem csihadt le
tüze, elég ha gondolok
néhány meghitt percre,
mit ajándékként vetettél
- koloncként - szinte, mert
miképp láthattál volna
a fejembe?
Évekkel ezelőtt született
szerelem… visszaköszön
kajánul- lehetetlen
helyeken, ott, hol a
világost sötét nem követi,
ott, hol a nappal árnyékát
nem leli.
Jázminillat fakadt…
a szívem most is hasadt
úgy bántja, úgy marja
utolsó két szavad…
a gondolatod itt maradt.