Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Fájdalom és szerelem (10. rész)

, 323 olvasás, Aurora White , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

- Nem hiszem el, hogy nem hallottál a balesetéről. Már a fél falu erről beszél.
- Baleset? – szédült meg hirtelen Anna. – Mi történt?
- Neki hajtott egy oszlopnak, majd az árokba esett.
- És jól van? Mi van vele? – törtek elő a lányból a kérdések.
- Már jobban van – sóhajtott Niki, de még mindig a kórházban fekszik.
- Miért nem szóltál hamarabb? – pirított rá, de nem vette észre amaz önelégült vigyorát.
- Azt hittem nincs időd elmenni hozzá…
- Suli után jövök veled.
- Felőlem – válaszolta, miközben azon töprengett hogyan hiúsíthatná meg a másik ebbéli tervét. Már volt is egy-két ötlete… Ahhoz, hogy Áront az ujjai közé csavarja, muszáj volt valahogy elintéznie, hogy egyszer se jusson el a kórházba. Tudta, hogy Anna anyja barátnőjének a lánya kilencedikes, és kevesebb órájuk van aznap, mint nekik. Csak beszélnie kell a lánnyal valamelyik szünetben. Nem egy ördöngös feladat.
Iskola után a két lány nyugodtan sétált az utcán. Anna még be szeretett volna menni egy üzletbe, hogy vegyen egy kis ajándékot Áronnak. Belül mardosta a bűntudat, hogy a fiú miatt szenvedett balesetet, és esetleg komolyabb baja történhetett. Emellett szorongást is érzett, amiért nem egyenesen haza ment iskola után. De abban bízott, anyja csak megérti majd késedelmét. Épp ki akarta fejezni kétségeit barátnőjének, mikor hirtelen egy ismerős arcot pillantott meg a korlát mellett. Épp egy cigarettára gyújtott rá.
- Az nem az anyukád ott? – kérdezte Niki.
- De igen – ámult el a véletlentől Anna is.- Vajon mit kereshet itt? – Sebaj – gondolta -, legalább meg tudja mondani, hogy elmegy meglátogatni egyik barátját a kórházban.
- Szia… - köszönt neki, de mielőtt elmondhatta volna, amit szeretett volna, a nő megelőzte.
- Hova indultál, kincsem? Hát elfelejtetted, hogy mára nagytakarítást beszéltünk meg?
- Nem, azaz szeretnék…
- Na, gyere, menjünk haza. Szeretném, ha délutánra csillogna-villogna a házunk. – még mielőtt Anna bármit is mondhatott volna, anyja már kézen fogva rángatta őt haza, Niki pedig önelégülten szemlélte az eseményeket. Tudta, most megint ő nyert. Bízott benne, hogy már nem kell sok idő, és célba ér.
Megkönnyebbülten, és nagy örömmel lépett be a beteghez, kezében egy nagy csokor virággal, és a cukrászdában vásárolt süteménnyel.

Eközben Áron a közelmúlt eseményein töprengett. Vajon mit csinált rosszul Annával. Ő egyáltalán a hibás a történtekért? Olyan rútul elutasította őt, pedig azt hitte a lány is szereti.
- Már megint rá gondolsz? – kérdezte az ágyszomszédja.
- Igen.
- Aki így elutasít, azon nem érdemes töprengeni. Nézd meg, egyszer sem jött be hozzád, míg az a másik lány teljesen oda van érted. Minden nap itt ül az ágyadnál, elhalmoz ajándékokkal…
- Igazad lehet…
- Anna egyszer nem jött ide, megnézni mi van veled. Szerintem felejtsd el őt. Ha szeretne, nem utasított volna el… itt az ideje a döntésnek – mondta még, s közben kinyílt az ajtó, és belépett Niki.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Regény
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 302
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 323
Jelenlévők:
 · alfabata
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.5307 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz