Sűrű sötétség ragyog
Idő olvad a térben
Fülembe sikít a csend
aztán semmi lesz minden.
Egy galaxis peremén
ősök arcán lépkedem
mikor idegen világ
aljas lénye jön nekem.
Ordit a rút szörnyeteg
Rámfröccsen bűzös nyála
dögszagban úszik teste
s halált lehel a szája.
Iszonyodva futnék el
de lábam ólomnehéz
Megragad a végzetem
s gúnyosan szemembe néz.
Összetöri koponyám
a beleimet tépi
Mindentlátó szemével
a szívemet megnézi.
Aztán borzasztót ordít
hangja végtelenbe száll
s csontjaim szerte hányva
amint jött, úgy köddé vál.
Holnap te fogod látni őt
Ó igen, meglátogat!
mert lelked sötét oldala
szereti az álmokat.