Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lelked sötét oldala

, 444 olvasás, TorokZsolt , 3 hozzászólás

Misztikum

Sűrű sötétség ragyog
Idő olvad a térben
Fülembe sikít a csend
aztán semmi lesz minden.
Egy galaxis peremén
ősök arcán lépkedem
mikor idegen világ
aljas lénye jön nekem.
Ordit a rút szörnyeteg
Rámfröccsen bűzös nyála
dögszagban úszik teste
s halált lehel a szája.
Iszonyodva futnék el
de lábam ólomnehéz
Megragad a végzetem
s gúnyosan szemembe néz.
Összetöri koponyám
a beleimet tépi
Mindentlátó szemével
a szívemet megnézi.
Aztán borzasztót ordít
hangja végtelenbe száll
s csontjaim szerte hányva
amint jött, úgy köddé vál.
Holnap te fogod látni őt
Ó igen, meglátogat!
mert lelked sötét oldala
szereti az álmokat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: TorokZsolt
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 339
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 368

Page generated in 0.652 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz