Nem érdekel, hol ébreszt a reggel
Ki fogja a kezem, nem érdekel
Az sem lesz baj, ha egyedül vagyok
Ha holnap talán végleg búcsúzok
Nem lenne kitől.
Hiszen még tőled sem búcsúztam el
Hogy milyen néven szólítlak, mindegy
Milyen testben jött a csillaghullás
Hogy a halál volt, vagy az elmúlás;
Csak tátongó űr.
Látom mondanád, mit rejt szíved
De nemhogy neked, még nekem sincsen
Bárhogyan törhetném már a fejem
Nem emlékszem, hová is tehettem
Ha netalán volt
Elhasználtság leng körbe ma éjjel
Pókhálók remegnek kopott fénnyel
Szerteszét csak férgek és patkányok
Minden kétségünk arcunkba szántott
Pár újabb évet
Minden szerelmesnek hitt éjszakán
A feledékenység melegít át
A falakra festi ostoba kacajunk
Hogy mi igazán boldogok vagyunk
Csak őszinték nem.