Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Fájdalom és szerelem (9. rész)

, 291 olvasás, Aurora White , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Az iskola nagyon üresnek tűnt. Anna úgy érezte, mintha egy betolakodó idegen lenne csak a többiek között. Titkon többször elhaladt a tizenkettedik előtt, és lapos oldalpillantásokat vetett az osztályba, de Áront sehol sem látta.
Mi történhetett vele – töprengett magában -, csak nem beteg? – ijedt meg hirtelen, de nem volt bátorsága megkérdezni senkitől, hogy mi történt vele.
Legnagyobb meglepetésére újsütetű barátnője se jelent meg az osztályban.
Ez egyre rejtélyesebb – gondolta. Nagyon furdalta a kíváncsiság, hogy mi lehet velük; de fogalma sem volt róla, hogy kitől juthatna információhoz.

Eközben Niki ismét kora reggel megjelent a kórházban. Valamivel később, mint előtte való nap – nem akart összetűzésbe kerülni a portással -, de még így is az elsők között jelent meg. Ez alkalommal süteményt, és gyümölcsöt hozott magával.
A kórterembe lépve a fiút ébren találta, épp az egyik ágyszomszédjával beszélgetett.
- Szia! Hogy vagy? – lépett mosolyogva a fiúhoz.
- Mit akarsz? – mordult rá amaz hirtelen, mire a lány kissé elbizonytalanodott, majd mérgesen így válaszolt:
- Hozzád jöttem látogatóba.
- Köszönöm – mondta kicsit megenyhülve, majd, mintha ott sem lenne már, folytatta a beszélgetést a mellette lévőhöz.
- Hát nem is örülsz nekem? – kérdezte csalódottan.
- Nem is ismerlek.
- Anna osztálytársa vagyok.
- Anna – suttogta maga elé Áron, és elmosolyodott, majd egyből el is komorodott, mert eszébe jutott a fájdalmas elutasítás. Végül így szólt Nikihez: - Hol van Anna. Ő nem jött látogatóba?
- Fogalmam sincs – rántotta meg a vállát -, szerintem tanul. Nem hiszem, hogy hiányozna egy napot is az iskolából… - a lány szavai mintegy tőrdöfésként érték a szívét, de nem akarta, hogy ezt lássa a másik, így inkább újra lefeküdt az ágyba.
A másik, aki mindezidáig az ajtóban ácsorgott, az ágy melletti éjjeliszekrényhez lépett, és lerakta az ajándékokat, majd a férfi fölé hajolt, hogy egy csókot leheljen a szájára, de amaz önkéntelenül is elfordította a fejét, és így szólt: - Légy szívese most hagyj magamra, pihenni szeretnék.
Niki bólintott és egykedvűen távozott. Rosszul esett neki a férfi reakciója, de tudta, előbb, vagy utóbb meg fogja őt szerezni. Eddig egy férfi sem tudott ellenállni a varázserejének.

Áron úgy érezte, mintha valami megmozdult volna a bensőjében. Nem tudta mi lehet az. Talán a lány illatos lehelete, vagy parfümjének a szele váltotta ki belőle, esetleg a magány? Mindenesetre valami változást érzett magában. Anna képe, mintha messze távolodott volna tőle.
- Elaludtál? – hallotta hirtelen maga mellől.
- Nem, bocsánat, csak elgondolkoztam. Mondtál valamit?
- Igen, semmi gond. Ki volt ez a csinos teremtés?
- Anna osztálytársa azt hiszem.
- Ahogy észrevettem nagyon beléd van esve. Az a tekintet, ahogy rád nézett…
- Úgy gondolod?
- Biztos vagyok benne.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Regény
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 0
Kereső robot: 33
Összes: 235

Page generated in 0.1357 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz