Fekete felhők gyertek gyűljetek
a gondjaimat vigyétek messzire.
Átkozom a napot mikor megláttam
hogy szembe jön velem a bánat.
De mit tegyek most elért engem is
sodor az árral és nem kegyelmezz.
Nem leszek én komoly mindig
mert nevetés az életem.
Imádom mikor a gond elszáll
és arcom derül a boldogság.