Mély gyászban fogant fájdalom szorítja torkomat,
amiért e fájó emlékezés, néma-csendje fojtogat.
Drága Jó Szüleim!
Halottak napján Reátok emlékezem!
Reátok emlékeznem mindenkor fájdalom,
de halottak napján… Mindennél fájdalmasabb!
Könnyező szemmel, megrendülten nézem testetek sírhalmát;
emlékezésem hozzátok száll a mélybe,- ahova
magával viszi a fenyőkoszorúk, és virágok illatát.
Emlékeimben életetek… és gyermekkori képeim vonulnak át.
Drága Jó Édesanyám!
Amikor beteg voltam, hányszor virrasztottad át velem az éjszakát?
Gyertyákat gyújtok,- könnyeimmel küszködöm,- s a
bevésett neveteket őrző emlékkövet ölelem,- mikor a feltörő
fájdalom érzéseitől gyengülő testem megadja magát.
Fohászomban foglalva, csendben azt kívánom:
Nyugodjatok Békében! S ha majd utánatok megyek,
a JÓ ISTEN legyen kegyes hozzám, és
legyen Véletek örömben örök találkozásom.
Megjegyzés: 2011-11-01-én.