Istenem már hányszor megfogadtam sírva,
hogy a házasságom rabja nem leszek,
annyira sajnálom, hogy így lett megírva
szeretem a párom, ő meg nem szeret!
A kedvébe jártam annyira szerettem,
de hiába vártam a szeretetét,
majd megölt a bánat mikor észrevettem
mennyi a gyalázat ami engem ért!
Ballagtak az évek éltetett a remény
belátja, hogy téved kér bocsánatot,
éezelmeket tépdel szomorú költemény
hiába reméltem meg nem változott!
Elfogadtam sorsom Isten így rendelte
eloszlatom gondom, ha imádkozok,
sok bánatot hozott az élet mellette
úgy lehetek boldog, ha álmodozok!
Csak pereg az élet nem változik semmi
sok-sok szenvedésben hullnak könnyeim,
engemet a férjem nem tudott szeretni
de szíve felébred, majd ha elveszít!
Megjegyzés: 2011.08.09.