Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gyermekkaláris - negyedik gyöngy

2011-10-18 13:00:00, 454 olvasás, mermaid, 2 hozzászólás

Kertünk közepében
körtefa mellett
rengeteg piros
cseresznye termett.
Akkora fa állt,
tetejét se láttam,
azt hittem elvész
a felhők magasában.
Millió érett
piros szemével
csalogatott
május elérkeztével.
Ropogós édes
mennyei étek:
erről álmodozott
a gyermeki lélek.

Szerettem volna
felmászni rája,
pici lányka voltam,
a törzs meg magas
-így hát édesapám
tett fel a fára,
s óvott, le ne essek -
nem is volt panasz.
A sok finom édes
fekete cseresznye
bevándorolt pocakomba
(na meg zsebembe
- persze szép ruhámon
egyből foltot ejtve)

Féltem is, mit szól majd
anyukám a drága,
de nem tudott haragudni
huncut kislányára,
majd apu a fáról
szépen lerepített
mikor már jól laktam
gyümölccsel kedvemre,
végül páros cseresznye
akadt a fülemre.

Ezek vagyunk

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: mermaid
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 332
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2021 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz