Kertünk közepében
körtefa mellett
rengeteg piros
cseresznye termett.
Akkora fa állt,
tetejét se láttam,
azt hittem elvész
a felhők magasában.
Millió érett
piros szemével
csalogatott
május elérkeztével.
Ropogós édes
mennyei étek:
erről álmodozott
a gyermeki lélek.
Szerettem volna
felmászni rája,
pici lányka voltam,
a törzs meg magas
-így hát édesapám
tett fel a fára,
s óvott, le ne essek -
nem is volt panasz.
A sok finom édes
fekete cseresznye
bevándorolt pocakomba
(na meg zsebembe
- persze szép ruhámon
egyből foltot ejtve)
Féltem is, mit szól majd
anyukám a drága,
de nem tudott haragudni
huncut kislányára,
majd apu a fáról
szépen lerepített
mikor már jól laktam
gyümölccsel kedvemre,
végül páros cseresznye
akadt a fülemre.