Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mondjátok

, 345 olvasás, Antalpista , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Mélybe veti magát,
egy kósza gondolat.
Titanicot játszik,
egy magányos gondola.
Letépi fáradt testét a falról,
az öngyilkos tapéta.
Könnyeibe fojtja életét,
a bánat zokogó angyala.
A színes kabát fakó foltja,
sikítva tépi cérnáját.
A pokol kaján ördöge,
vigyorogva énekli a halál dalát.
Port hint az önkéntes bölcs,
a balgaság lépcsőjét tapossa.
Táncol a bohóc,
de keserű a mosolya.
Fáradtan pihen a hóhér,
kezén megalvadt vér.
Tanácsot ad a bolond,
amit senki sem kér.
Tétován megpihenek,
a gondolatok kopár pamlagán.
Mondjátok, meg ki vagyok,
és merre visz az út tovább?

Megjegyzés: 2011-09-26

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Antalpista
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 177
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 198
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.3218 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz