Mélybe veti magát,
egy kósza gondolat.
Titanicot játszik,
egy magányos gondola.
Letépi fáradt testét a falról,
az öngyilkos tapéta.
Könnyeibe fojtja életét,
a bánat zokogó angyala.
A színes kabát fakó foltja,
sikítva tépi cérnáját.
A pokol kaján ördöge,
vigyorogva énekli a halál dalát.
Port hint az önkéntes bölcs,
a balgaság lépcsőjét tapossa.
Táncol a bohóc,
de keserű a mosolya.
Fáradtan pihen a hóhér,
kezén megalvadt vér.
Tanácsot ad a bolond,
amit senki sem kér.
Tétován megpihenek,
a gondolatok kopár pamlagán.
Mondjátok, meg ki vagyok,
és merre visz az út tovább?
Megjegyzés: 2011-09-26