Nap mint nap felkelek, de nem értem, hogy minek
Hisz szívemből állandóan feltörnek a szavak
Melyeket fülembe suttogott oly halkan
Nem kellesz már nekem, kérlek, legyen most vége!
Életemben először, azt hittem, szívem örül
De szeretett hitvesemtől búcsúszót kaptam
Hirtelen minden megváltozott és elgondolkoztam
Minden tőlem telhetőt elkövettem, mi lett volna, ha ezeket sem teszem?
Én odaszántam magam, szerettem, ahogy csak tudtam
Mindent kibíró örök szerelemben éltem
De fájdalmat és kínt kaptam csak cserébe
De van még reménységem, hogy a boldogság is meglel engem!