fél szavakkal mozdulok csupán feléd
és bezárom az éjszaka csodáit,
de reggel, ha felkelek, ugyanúgy szólok
majd hozzád csöndesen, ajtómat
tágra nyitom, hogy újra megjelenj.
ősz jön. távoli ködök sóhajai
maradnak meg bennem utánad
és két maroknyi félelem reszket idebenn.
félek, mert szeretlek! szerelmem távoli súlya
mondatja ezt velem, szerelmem
távoli mosolya törik össze benned.
szerelmem nem adom másnak;
október lángjai közt viszem ablakodhoz,
lángok közt magamat, hogy újra felismerj.
Megjegyzés: 11.10.07.