Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hadd dübörögjön…

, 610 olvasás, farao , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Hadd dübörögjön a fent és lent…
És morajlásaiban hadd zengjen
magasságok falai között a mélyben,
hol vetkőzik az észnek a lélek
s magát sodorja féktelen vesztébe.

Hadd dübörögjön a nyers anyag,
a testre vetkőzött fagyos jövő,
a jelenből be vagy abból osonó,
szemeit eltakarva folyton rikító,
gyönyör s minden vak valóság.

Hadd dübörögjön, még nincs itt az idő,
hogy éber szellem nyissa az ajtót,
hogy napfény érintése szívekbe marjon
s mindent e földi szépről egyszerre
a szeretet tengerébe mártson.

De ha néha-néha fölsóhajt egy üzenet,
kit megérint, kit hidegen hagy…
de ott marad egy percre a fényben
s mi változást szántak az istenek a földre
vérünkkel vési örök emlékezetünkbe.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: farao
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Akula


Page generated in 0.0427 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz