Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Elmélkedés
    5. ›
  5. néma zajommal

Vers: néma zajommal

, 661 olvasás, fenytores , 14 hozzászólás

vers, versek, gondolat, gondolkodás, merengés, tűnődés,

Elmélkedés

néma zajoddal
tüzifák reccsennek,
ropognak éjféli titkokkal. –

behavaztál, hát én is behavazlak;
körülvettél, de nincs mit körülvennem,
és, ha mégis megszólal a vers:
betonelemek koppannak
ütköznek önmagukkal.

talán az időnek kéne vallani,
a térnek,
talán el kéne képzelni újra a világot,
és időt egy ismeretlenben,
hogy megtaláljam újra arcomat.

erő kell, ami földhöz vág,
szívek, amiket csak én tudnék kreálni
ősrégi tábortüzek mellett,
szívek, amik visszahoznak

és néma zajommal
tüzifák reccsenését
várom éjféli titkokkal utánad
behavazott kertem ösvényein,
éjféli titkokat, de csak magamban.

Megjegyzés: 2011. 09. 26.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: fenytores
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 36
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Öreg
Page generated in 0.0437 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz