néma zajoddal
tüzifák reccsennek,
ropognak éjféli titkokkal. –
behavaztál, hát én is behavazlak;
körülvettél, de nincs mit körülvennem,
és, ha mégis megszólal a vers:
betonelemek koppannak
ütköznek önmagukkal.
talán az időnek kéne vallani,
a térnek,
talán el kéne képzelni újra a világot,
és időt egy ismeretlenben,
hogy megtaláljam újra arcomat.
erő kell, ami földhöz vág,
szívek, amiket csak én tudnék kreálni
ősrégi tábortüzek mellett,
szívek, amik visszahoznak
és néma zajommal
tüzifák reccsenését
várom éjféli titkokkal utánad
behavazott kertem ösvényein,
éjféli titkokat, de csak magamban.
Megjegyzés: 2011. 09. 26.