Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Ez+az
    4. ›
  4. Elmélkedés
    5. ›
  5. Régen

Ez+az: Régen

, 244 olvasás, ariel , 9 hozzászólás

próza, jegyzet, vers, gondolat, gondolkodás, merengés, tűnődés,

Elmélkedés

Lelkem nem volt akkor
még ébren,
szelíden kavarogtam a hideg,
kék éjben.
Később méz-illatú sóhajban
lebegtem,
csörgő patakban vízcseppként
fürödtem.
Szivárványszín kezem virágokkal
játszott,
falevéllel pörögtem, s álmodtam a
táncot.
Kezeim kincseket szórtak
önmagukból,
hangom lágy dallamot alkotott
szavakból.
Akkor sötét éjben, hűvös
fuvallatként,
bőröd bőrömhöz ért, égő
tűzvillámként.
Kezed lidérc-tükröt tartott
arcom elé,
sötét éjszakában változtam
semmivé.
Belőled léptem ki fájó
álomlényként,
… s nélküled indulok el, sejtelmes
talányként…

Kinyomtatom

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 98
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 115
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian
Page generated in 0.0842 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz