Kedvesem hangja fülemnek édes dallam,
mely az est csendjében felém száll halkan.
Oly lágy, oly selymes, hogy rögtön a szívhez szól,
s a szív mélyén erre egy szonáta válaszol.
Hang tör fel belőlem a széllel szárnyra kel,
lágyan körül táncol, s a szíved énekel.
Így telnek az órák, táncolnak a szavak,
s a szívekben gyönyörű dallam fakad,
s amint erősödik a szívek zenéje,
úgy halkul el a szó, hogy a csend megértse
mit csak a szem mesél, s az apró mozdulatok,
hogy jó hogy itt, hogy most, hogy Veled, hogy vagyok!