Navigáció


RSS: összes ·




Vers: szárnyaszegett pillangó

, 406 olvasás, leopold , 2 hozzászólás

Felnőtteknek

Szépséget rajzolt arcodra a vágy,
hangokkal zsongó találkozás,
végtelent simogató mosolyod
lelkembe karcolta lényed,
fiatalságodon remegett
elaggott reményem,
tétova kezem tested szobrát,
emlékembe véste.
Hány utat jártam végig érted,
hány délután egét hasítottam
ketté,
s bontottam ki belőle csillagos éjt,
leheltem rád susogó neszét,
melledre hányszor szívta ajkam
kemény bimbóit gyönyörödnek,
hányszor hallgattam kéj nyögéseit,
csillagokba lihegni,
hányszor rúgtam szét
szürke pofáját ködös hajnaloknak,
visszatartva idő kerekét,
végtelenből loptam
örökkévalóság másodperceit…

Szemed maradt nekem most,
tekinteted az első,
a boldog mosoly,
és az utolsó,
szárnyaszegett pillangó.



Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Vers
· Írta: leopold
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 318
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 346
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.3498 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz