Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Vad indák

, 496 olvasás, mamuka , 0 hozzászólás

Megemlékezés

Sajnálkozást látok
szemeim sarkából
eleredt könnyek
láttán.
A fájdalmamat nem
láthatjátok, mert
titkon őrzöm
legbelül az csak
az enyém.

Alulról növő fekete
rózsa szirmain
harmatcseppek
fénylő cseppjei
megvillantak a
fény kapujában.

Vad indák miért
engedtétek, hogy
a fekete rózsa
utat törve a
szívemet gyötörve
elvigye azt aki
szívéből egy
darabot örökül
hagyott nekem.

Kezeimből egy hófehér
rózsa nyíló virága
szirmain harmatcsepp
megvillan a nap
fényében.
Véred az én vérem
is bár a tiéd már
halott én még az élők
között maradok.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Memoár
· Írta: mamuka
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 324
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 348

Page generated in 0.4968 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz