Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kavalkád

, 453 olvasás, fecskel , 0 hozzászólás

Gondolat

A vidító narancs szín
ó, mily szép.
A színek közt élen járó
példakép.

S a sárga,
hirdeti a boldogságot.
Csakis sárgából vennék
vágott virágot.

És persze ott van
az a frenetikus zöld.
Többek között eme színtől
oly gyönyörű a Föld.

S talán még a kéktől.
Hát persze, az a kék.
Mitől oly elbűvölő
a szépséges ég,

Melyen úsznak azok a
fodros, fehér felhők, hej!
Szédítően fehérek,
akár az anyatej.

S a zord fekete,
melytől sokan vigyáznak,
de lehet-e más színe
a búnak, s a gyásznak?

No meg a barna,
a csokoládé árnyalat.
Csokoládé, melynek színe
mindig is a barna marad.

A szürke nem fontos.
Unalmas és egyszerű.
Bármely színtől, csak ettől
nincs szívemben derű.

A rózsaszín, mint szín
lágy és fölöttébb tompa.
Elképzelhetetlen nélküle
a hercegnői pompa.

És a lila, mely
egyszerre vad és heves.
Ez a rengeteg szín
oly szép, oly érdekes.

Ott van még a piros,
mely színe a vérnek.
Szivárvány születik ott,
hol ezek a színek összeérnek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: fecskel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 312
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 335
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.3432 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz