Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Oda vet…

, 213 olvasás, Robert_Imre , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

A sors sokfelé sodor,
Neki vág lélektörő szikláknak,
Örökre alámerülnék olykor,
De a szívem oda vet a partnak.

Ilyenkor megpihenek.
Szememen keresztül áramlanak
Milliók, némán figyelek.
Hallgatok, mindenkit elengedek.

Bárgyú pillantásaim,
Borzongató beletörődésem
Mindenkit megingat,
Kesernyés ízt ad.

Nincs rá méltó,
Nincs rá elég jó,
Nincs oly tiszta,
Ki hozzám bújna,
Ki mellettem maradna,
Ki hű szerelmet adna.

Fakó pillantásaim,
Rémisztő beletörődésem,
Akárkit megingat,
Marcangoló ízt ad.

Oda vet a partnak,
Fellélegzek.
Milliók akarnak,
Kik mérgeznének.

Bár hová is érek majd,
A sziklák csak cirógatnak,
Örökre felszínén lebegek a folyónak,
És majd a Szívem oda vet magamnak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Robert_Imre
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 317
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 341
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2222 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz