Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Gondolat
    5. ›
  5. Kánikula

Vers: Kánikula

, 368 olvasás, fecskel , 0 hozzászólás

vers, versek, gondolat, merengés, tűnődés, révedezés, álmodozás,

Gondolat

Óh, Te örök Nap…
Tüzed van, még sincs vágyad.
A végtelen űr adja ágyad.

A Földön járva-kelve,
Lassan lépek.
Fényed erejétől
Előttem összefolyt képek.

Sugaraid fénypontjai,
Mint millió kerge darázs.
Egyszerre ámít, de kábít is
A napsugár-varázs.

Remegve cikáz végig arcomon
Az izzadságcsepp-nedv.
A hőség bódítja az agyat,
Nincs erő, nincs kedv.

Az ember gyengül,
a növény erőre kap.
S mindez miért?
Mert tombol a Nap.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: fecskel
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 73
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17
Összes: 93
Jelenlévők:
 · Aevie
 · CthulhuCult
 · Sutyi
Page generated in 0.0771 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz