Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Alkony

, 231 olvasás, boszorka , 4 hozzászólás

Természet

Szemben az ősidőktől
itt strázsáló mindentudó fák,
fejemre azúr ég könyököl,
incselkedő áramlattal
tenger hajam szabadon szárnyal,
vörösen lobban a lemenő nap,
az est árnyéka ragyogást fal.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 161
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 184
Jelenlévők:
 · legna


Page generated in 0.1198 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz