Ha szólsz, tedd!
Nyiss lelked mélyéről
szakított szavakkal
virágtalan
ágyasokból kikövezett kertet,
simogass fákat,
űzd
meséiddel tél-rakta tüzem,
legyen védelem
az a rég temetett remény,
mely
örök fényben élő
álom-szépként ringat,
csak
elém zöldet sírva,
hozz még egy holnapot,
hol pusztíthat tűz,
nyelhet mocsár mélye
rogyhat a föld,
eshet az ég térdre,
az alkonyt ne takard!
Maradjon szirom-fehér a szó,
mely rám hullva
még éltet,
előttem soha ne görnyedjen tollad!