Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Távozó lélek

, 479 olvasás, donny , 1 hozzászólás

Halál

A halál angyala, aki a bronzlámpást tartja a vaskapu mögött sötét vizekre evezett veled.
Már nem látlak. Kihullt kezemből lelked halványuló élet-palástja, s én hiába kapok a hulló lepel után, mert az földet érve porrá válik, s az élet visszaveszi tőlem, mit egykor sorsomhoz láncolt.
Így távolodsz most tőlem. Agyam emlék-taván még hullámokat fodroznak a megkopott emlékképek, s csak az eltelt évek távoli fénye világítja meg ujjaim reszketését.
Jobb így. Tudom, hogy a holtak erdején keresztül utat vágsz majd magadnak, hogy eljuss a célodhoz, melyet elérni többé nem kétség, nem bonyodalom és nem szenvedés.
Most búcsúzom. Hátralépek, s elfordulok a súlyos kaputól. Lelkem immár nem vágyik szállni utánad, csak az emlékek csüngenek agyam legeldugottabb zugaiban. Ott lógnak a semmiben, míg az idő vasfoga ki nem kezdi a láncot melyekkel magamhoz kötöttem őket.
Te pedig szárnyalsz. Teljes erődből, szabadon és féktelenül, millió csillogó fénypont között csak feljebb és távolabb… távolabb e zaklatott árnyék-világtól egy olyan lét felé, mely önmagában is teljes, hol egy gyermek angyali tisztasággal ragyogó szemébe csakis a boldogság könnycseppjei csillognak!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Ez+az
· Írta: donny
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 340
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 365
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.5227 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz