Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Tragikomédia

2011-09-14 09:00:00, 411 olvasás, mokker , 0 hozzászólás

vers, versek, szerelem, szerelmes, szeretet,

Táncot járó esőcseppek az aszfalton,
hideg szellő érintése arcomon,
kopott a talaj a lábam alatt,
hisz életem csak körbe-körbe haladt.

Nem volt más, csak egy komédia
egy múltat felidéző kopott dia,
egy véget nem érő színdarab vele,
kettőnkön kívül nincs másnak szerepe.

Régi történet, újabb felvonás,
gyere játsszuk, nekünk nem kell más
ölelj úgy, mintha akarnál,
csókolj úgy, mintha hozzám tartoznál.

Nem kell ide betanult szöveg,
kezem lesz az ecset, tested a szövet
lágyan siklik végig bőrödön,
egy jelenetet festve börtönöm,
karjaidban lelem, foglyoddá válok,
s az édes szabadulásra várok.

A vörös függöny lehull, vége a darabnak
taps helyett, a könnycseppek visszhangzanak,
történetünk tragikomédia, ki sír, ki nevet
a közönség feláll, s a történet itt ér véget,
ahogy az idő, magukkal visznek minden szépet.

Kinyomtatom