Elfordultam Tőled, mindenható Isten.
Szívem sötétségbe borult.
Szemem elfáradt, hogy Reád tekintsen,
Lelkem a mélységes üresség kútjába hullt.
Tekints le reám, nyújtsd felém kezedet!
S emeld föl magadhoz haldokló lelkemet!
Nélküled elveszem, szomjazom, éhezem!
Nélküled Istenem, már nem is létezem!
Megjegyzés: Nem vagyok a szó mai értelmében vallásos. Néha mégis azt érzem,
jó lenne valami Valódi menedék, ami Örök támasz a léleknek. Én Istennek hívom.