Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Metamorfózis

, 327 olvasás, Fuchs_Daniel , 10 hozzászólás

Elmélkedés

Csillagot keresek az égen,
De úgy tűnik, nem szeret az Isten.
Lopakodó invázió,
Menekülő mutáció,
Isten hever a földön,
Nem lát át a ködön.

Fogynak a szálak, mint az emberek,
Ócska csikket rágnak az egerek.
A puszta hangja hív:
Kitöltetlen kérdőív.

Az Élet egy olyan börtön,
Melyből nem törhet ki, csak az ösztön.
Alapjaiban dől meg az összes tétel,
Jó üzlet, alkalmi vétel.
Eltévedt óceánjárók,
Simogató szavak, és fájók.

Lopakodó halállepel,
Rád terül, körülölel.
Újabb szál gyullad magától,
Kitaszítottak a világból.

Elrabolt ötletek,
Bekamerázott körletek.
Tudatlan életrablók,
Kitekeredett világfalók.

Lopakodó illúziók,
Hamis reklámvíziók.
Káosz a Földön,
Isten az égben,
Vezessen az ösztön,
Tűzben és jégben.

2004. 03. 14.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Fuchs_Daniel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 167
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 182
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1742 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz