Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Közel az ősz…

, 337 olvasás, Alithar , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Egyeseknek a halált jelenti,
borzalmas, hűvös, elmúlást hozó
átmenet, mi aztán a fagyot köszönti,
amiben csak az élet fogyó.

Aztán elillan; nem is volt.
Csak gondolat, emlék marad.
De ki erre gondol, maga is holt:
A gyönyörű őszben szépet nem arat.

Nekem az ősz gyönyörű.
Egyedi, ragyogó, színes;
tőle jön egy ösztönszerű:
Az ősz lélek-míves.

Annyi minden hallgat.
Minden, s mindenki néma,
mikor egy más világ ballag
s ráhúzza arcát a nyáréra.

Kéz a kézben, párok indulnak
kietlen, hosszú, néma útra.
Egymásra tekintenek, nem szólnak.
Csendesen gondolnak jövőre, s múltra.

Fagyos szőnyeget szór
elébük a zord északi szél;
másnak rémisztő kór,
számukra kedves a lehullt levél.

Nem szólnak, mégis mindent elmondanak:
egy pillantás. Mint ahogy a hold
rájuk világít; ezüstfényű csillagfonalak.
S ez a pillantás az Életük volt.

Közel az ősz, akár a csillagok
fénye egy tó tükörvizén.
Mégis távol, hisz hiába ragyog
ezer csillag: tükör az Éj tengerén.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Alithar
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 186
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 216

Page generated in 0.123 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz