Egyszerű emberek
Nem rögzül a valóság
Ha talán boldogan élnék
Biztosan megtudnám
Karanténba zárt
A tudás hiánya tönkretett
Biztonságban élek itt
De mégsem érzem, hogy jobb is lehet
Az éjszaka feltárhatja
A csoda sorozatát
nem számít se tegnap, se ma
Ha a temetésemre hívnak holnap
A múlt emléke
A jövőmre mászik
Nem számít a változás
És nem számít a másik
Keresem a életem
Egy zsúfolt szobában
Fátylak lógnak a falról
A szürke valóságtól
Távol tartom magam,
De gyakran csak azt látom
Hogy én vagyok az
Aki nem hagyja, elzárkózom mástól
Mint egy birka
Aki béget az ólban
Aki nem vár
Nem fél
Aki szépen néz
Ha tiszta az víz
Simán csak van
És ez neki elég