Dúdoltál, egészen fentről,
mert a vágy
benned álmodott
meg nem élt éjt, tálalatlan napot
s a hiány
nem ismerhet határt,
téged vártalak,
téged várt minden éjji csillag
-szerelmesen-
énekeltél s én csak hallgattalak.
Egy a húr, mely pendül,
ha más időben is szólal az a lant,
őszödben félelem,
de alant az alkony még
szép napokat igér,
most csak a perc sóhajt,
míg szívünk dobban,
s pezsdül a vér,
holnap,
egy várt holnap
szárnyainkat
a pillanat szépe érinti majd.