Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Dúdoltál

, 393 olvasás, gyemant , 2 hozzászólás

Szerelem

Dúdoltál, egészen fentről,
mert a vágy
benned álmodott
meg nem élt éjt, tálalatlan napot
s a hiány
nem ismerhet határt,
téged vártalak,
téged várt minden éjji csillag
-szerelmesen-
énekeltél s én csak hallgattalak.

Egy a húr, mely pendül,
ha más időben is szólal az a lant,
őszödben félelem,
de alant az alkony még
szép napokat igér,
most csak a perc sóhajt,
míg szívünk dobban,
s pezsdül a vér,
holnap,
egy várt holnap
szárnyainkat
a pillanat szépe érinti majd.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 99
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 117
Jelenlévők:
 · legna
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0847 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz