Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Még itt…

, 289 olvasás, Steel , 0 hozzászólás

Természet

Árny-osonón erre surran már az ősz,
hisz csak sóhaj-illó a nyár valósága,
igaz, ma lombágakkal hajol nászba,
de a hetek ujja majd avarsálat köt.

Augusztus néma változás-portrét fest,
aratás-arcot kapnak mind a földek,
szőlőskertek válla szüretprésbe görnyed,
szél-ízű hűvössel csókol meg az est.

Harmat-halál búsul a hajnalokra,
testpáráján fogan nyirkos illatú köd,
az Ég feje opál-vászonkalapot ölt,
a hárs-mézű éjek messze andalognak.

Lobbanás-táncolók még az alkonyok,
de szemük hamar üvegesre tompul,
október fáz-harangja meg-megkondul,
suttogás-fakók lesznek színdús akkordok.

Álmot várva ruhátlanodnak a kertek,
virágkaftánjuk szürkeségbe akasztják,
bár a Nap kacér-buján még itt kacarász,
nevetésén hallom a múlást hozó csendet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Steel
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 320
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 348
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2535 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz