Az égre emelem tekintetem, szomorú lelkem,
Bár éreznétek mély, kínzó tőrszúrás szenvedésem!
Céltalanul céllal jöttem én e cudar világra,
De nem tudtam, hogy a szabadságnak ily nagy az ára.
Elfuthatnék tán, de nem tehetem mégsem, köt hitem.
Feledni jöttem s emlékezni is, teljes gyötrelem.
Gaz s alávaló ki fölém hajol s hazudik szemembe,
Hallaná magát, nem tenné, levegőhöz engedne.
Imám száll magasba, égre emelem tekintetem,
Jóakarat, tisztaság napi betevőm s kenyerem.
Kőszirten szunnyad most lelkem szabadnak hitt madara,
Lélekben, legbelül repül, de tőből vérzik szárnya.
Maradni kényszerül, de képzeletben elmenekül,
Nehéz és göröngyös út, min lépdelni fáj egyedül.
Oltalma szeretethatalma s merül mély álomba,
Pénzt vagy életet?, a magányos életet választja.