Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Égre emelem

, 327 olvasás, hanibaba , 0 hozzászólás

Hit és vallás

Az égre emelem tekintetem, szomorú lelkem,
Bár éreznétek mély, kínzó tőrszúrás szenvedésem!
Céltalanul céllal jöttem én e cudar világra,
De nem tudtam, hogy a szabadságnak ily nagy az ára.

Elfuthatnék tán, de nem tehetem mégsem, köt hitem.
Feledni jöttem s emlékezni is, teljes gyötrelem.
Gaz s alávaló ki fölém hajol s hazudik szemembe,
Hallaná magát, nem tenné, levegőhöz engedne.

Imám száll magasba, égre emelem tekintetem,
Jóakarat, tisztaság napi betevőm s kenyerem.
Kőszirten szunnyad most lelkem szabadnak hitt madara,
Lélekben, legbelül repül, de tőből vérzik szárnya.

Maradni kényszerül, de képzeletben elmenekül,
Nehéz és göröngyös út, min lépdelni fáj egyedül.
Oltalma szeretethatalma s merül mély álomba,
Pénzt vagy életet?, a magányos életet választja.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: hanibaba
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 102
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 136
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.1243 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz