éji kutya négysávoson
vonyítva szalad,
sápadt hold köpköd,
ködangyalokat,
rongyosra szaggatott
felhőkön csillagok henyélnek,
gázolajszaga van
az éjszakai szélnek.
Transzparenseket nyaló fények
városneveket égetnek
koszos szélvédőkre,
halszagú kamionparkolóban
gyulladt szemű fahrerek
ukrán kucsmákat kefélnek.
Nagyra dagadt oszlopokon
totemek teteme rikít,
most volt világunk
hamis ígérete peres gumikon
síkit,
éjszaka nyalja szája szélét,
alja-ajka szürkére vált,
hajnal nyirkos leplére
matyót hímez a napsugár,
vörös – fehér foltos kígyó
hegyek közt tekereg,
surrog hangja,
már nem sziszeg,
teste itt ott amott
négyfelé szakad,
éji kutya nem vonyít,
és már nem szalad.