Magam sem tudom,
talán csak az ősz koszorújának
megírt szallagát
tartottam volna, ne hordja lent a szél.
Lehet akaratom mondatot is képzett,
de emlékezetem tiszteletében
minden elmúlt év néma csendre kért.
Az egykoron falud fölött derengő felhő
sötétét taglalva
belém marta az ég a tűzvirágok ízét.
Kulcsoltam volna imára is kezem,
csak a nyárból menekülő nap lett
értelmetlen újra,
sóhajokat öltve olyan elmenőben.