Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Fekete Kóbormacska - VI.

, 457 olvasás, Agatha_Keyguard , 4 hozzászólás

Ezerszín

       Egymásra épülő események sorozata, mit elme nem foghat fel. Egy játék, amiben csak egy győztes akad és számtalan vesztes. Érvek, indokok, érzelmek kavalkádja, az üresség és a telítettség határán. Egy játék, amiből nem lehet kilépni. De mindenekelőtt nem lehet szavakba önteni…
- Vesztettél.
A bábu tompán koppant a kőtáblán. Még megannyi figura helyezkedett el a pepita négyzetekben, még annyi lépése lehetett volna, mégsem maradt egy sem. A smaragdszín szemek kárörvendőn csillogtak, majd a vékony ujjak elengedték az íjászt formáló csontfigurát. Hirtelen azt se tudta mit mondjon, vagy egyáltalán melyik érzelmének adja át magát. A megdöbbenés és a düh kavargott benne.
- Szabálytalan lépés volt. – bökte ki végül, higgadtságot erőltetve magára.
- Valóban? – ragadta meg a bábut, hogy aztán maga előtt lóbálja. A vak is láthatta, hogy egyáltalán nem érzi bűnösnek magát. – Én nem láttam szabálytalannak.
- Pedig az voltál. Te a fekete bábukat irányítod, míg én a fehéreket…
- És az hol van leírva, hogy egy fehér nem lehet áruló? – szakította félbe a halva született magyarázkodást. – Ha olyanom van, megölöm az egyik fekete bábumat, mert az nem végezte a dolgát, vagy használhatatlanná vált. Megtehetem, mert az enyémek. És te is megtehetnéd, ha nem ragaszkodnál a sémás szabályokhoz.
- De a bábum…
- Tudod mi a legjobb ebben a játékban? – tette le végül az íjászt. – Az, hogy van egy tábla, amiről a figurák nem szöknek el. Nem beszélnek vissza. Nem panaszkodnak, nem éhesek, nem szomjasak és feltétel nélkül simulnak bárki kezébe. Mit gondolsz? Képes vagy ez egyszer valódi Játékmesterként viselkedni, Alan?


                                                            * * * *

       Az éjszaka bársonyosan simult a város fölé, pont úgy, mint Viktoria halálának idején. A rendőrség lezárta ezt az épületet, további nyomok után kutatva, miközben az erre kirendelt megbízottak csak találgatni tudtak. Hogy került ide? Miért ugrott le? Ki segített neki?… se szeri, se száma a kérdőjeleknek.
     Arcát a holdra emelte, hogy onnan merítsen erőt, de még az is túl távolinak tűnt. A szél belekapott fekete kabátjába, megborzolta rövid haját és felkapott pár vízcseppet a háta mögött. Egyedül volt a tetőn, ahonnan útjára engedte a kis pillangót. Tudta, hogy Cecille megtalálta a kis rajzot és az arra írt üzenetet. Biztos volt abban is, hogy a megadott egy hét elegendő lesz a lánynak ahhoz, hogy választ adjon a megüzent kérdésre. Ugyanakkor valamiféle aggodalommal viseltetett az ügy iránt. Mint Játékmester belátott a belső körökbe, konzultálhatott más Mesterekkel, kik a maguk kis csapatát koordinálták. Legfeljebb tizenhat főt irányíthattak egyszerre, akár csak a sakkban. Ha szerencséjük volt, ennyi jutott tovább a következő fordulóba, ha nem, akkor néhányuktól el kellett búcsúzni.

     Igyekezett rendezni összekuszálódott gondolatait. Lehunyta szemeit, fülelt. A külső zajok emlékeztették a régi érzésekre, amikor még köze sem volt ehhez az egészhez. Amikor még egyszerű egyetemistaként, kezdő hegedűsként lépett fel az iskola zenekarában. Emlékezett az operaénekesekre, a közös gyakorlásokra, majd az esti bulikra, ahol nyomdafestéket nem tűrő beszélgetések és játékok kezdődtek. Nem voltak szentek.
Léptek zajára lett figyelmes maga mellett.
- A következő lépéseden gondolkodsz?
A mellette álló férfi papíron talán két évvel volt idősebb nála, ám a valóságban legalább tízzel. Motoros szerelésben állt meg mellette, acélbetétes surranójával az épület szélére nehezedve. Nem félt a magasságtól, hanem úgy tekintett rá, mint egy legyőzendő akadályra. Bőrdzsekijének zsebeibe rejtette kezeit, úgy szemezett a szemközti, fekete épülettel.
- Mondhatjuk.
- Vagy ki akarsz szállni?
Alan értetlenül tekintett rá, majd nyeglén megvonta vállait.
- Nincs okom kilépni.
- Na és az a bige? A játék előtt személyesen találkoztál vele, ha jól tudom.
- Igen, na és? Az, hogy régen együtt jutottunk el a választóig, még nem jelenti azt, hogy most is így lesz.
- Hát persze. Jó orrom van az ilyesmihez. – röhögött a férfi, akár egy ittas a kocsmában. Biztos volt benne tapasztalata.
- Örülj neki, hogy még nem törték be. – morogta azzal hátat fordítva az alaknak.
- Figyelj kölyök! – szólalt meg ismét, borostáját vakargatva, mint aki meg sem hallotta az előbbit. – Rajta kívül van még tizenöt másik, akire felügyelned kell. Ha a csaj elbukik, lépj túl rajta.
- Igen, tudom, nem lesz gond, menni fog, nem kell aggódnod, satöbbi, satöbbi. Kellően megnyugodtál?
A cinikus válasz újabb nevetést csalt elő a férfiból. Nem az a fajta volt, aki csak úgy magára veszi a dolgokat, vagy ilyen gyerekes megnyilvánulásokért bosszút esküszik. Annál ő jóval többet élt és számára Alan csak egy szeszélyes zenész maradt. Ráadásul újonc is a szakmában.
- Fogjuk rá. – vonta meg széles vállait. – A Tesókkal megyünk a bázisra. Gondoltam szólok. Nehogy megfeszülj itt a melóban. Az csak a főnökségnek jó.
- Kösz Card, de most nem fog menni. A Játékon kívül van még egy magánéletem is. Felveszünk egy új lemezt.
A kibúvót hallva a férfi összekócolta Alan haját, ki egyszerűen csak tűrt. Nem kapálódzott, csak hagyta, hogy a hatalmas tenyér közrefogja a fejét és dörzsölje. Nem akart elmenni inni, mert akkor csak lelkizni fog és annak a Tesók sem örülnek. Ezenfelül van még másik tizenöt tag, akikkel törődnie kell… ahogy Card is mondta.
- Jól van kölyök. Akkor majd a hétvégén találkozunk. Kíváncsi vagyok hányan jutnak tovább nálad. – engedte el a fejét, majd elindul a lejárat felé.
- Card! – szólt utána, de addigra már nem volt ott. – Franc! Mindig ezt csinálja.
A morgás ugyan nem segített, de legalább kiadta magából. Felsóhajtott, majd a rezgő mobiljáért nyúlt. Máris volt valaki, aki megfejtette az első kérdést.

Megjegyzés: Folyt. köv.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Regény
· Írta: Agatha_Keyguard
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 343
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.7447 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz