Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A tündér

, 508 olvasás, Heaven Bea , 2 hozzászólás

Misztikum

Lágyan ringó víztükörből születtem,
Selymes hullám ölelésében szépítkezem,
Éji Hold acél fénye kíséri útjaim,
Tisztára mossa ruhám ezüst fodrait.

Smaragdzöld fák hódolattal elém hajolnak,
Az erdő állatai anyjukká fogadnak,
Fönt tartom a békét a zavaros mélyben,
Ez az én régen kapott küldetésem.

Hullámos fürtjeim vállaimra omlanak,
Hegyek-völgyek alázattal átkarolnak,
Ében pilláim alatt szeretetliliom nyílik,
Egy csokorba szedtem az érzelmek virágait.

Szoprán énekem a vizek édeni zenéje,
Könnyedén ott termek a tündérek kertjében,
Édes álmot lehelek az elfáradt tájra,
Hogy a csodát hozó reggelt újult erővel várja.

Megjegyzés: 2009. május 10.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: Heaven Bea
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 314
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 340
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.3927 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz