Bonyolult rendszer az emberi elme,
Belőle születik minden vágy és eszme.
Benne gyökerezik az élet nagy kérdése,
Hogy mi mindenre vágyik az ember életébe?
Ösztönösen vágyik a jó egészségre, s
Hogy meglegyen mindaz, mitől függ a léte:
Életadó friss kenyere, szomjoltó vize,
Hajlékot nyújtó otthona, saját fekhelye.
Biztonságba teljen nappala s éjjele,
Mindennapjait hasznosan élje le.
Nyugalommal töltse, munkája gyümölcse,
S a remény fényével nézhessen előre.
Környezete barátnak tekintse,
Adhasson, s kapjon, ha vágyik szeretetre, s
A szerelem hevére, gyengéd ölelésre,
Család melegére, gyermeknevetésre.
Méltóvá váljon a megbecsülésre, s
Tiszta szívvel nézzen minden nap tükörbe.
Örömöt s hitet nyújtson sikerélménye,
Fejlődhessen, ha kész a fejlődésre.
A jövőbe bízva, a kudarc se törje le,
Mindig legyen elég önbecsülése.
Kitűzött célját, ha lehet, elérje, s
Büszkén nézzen vissza, ha az öregkort elérte.
Soknak tűnik mindez, de erről szól az élet,
Ez teremti meg a lelki egészséget.
Ezért küzd és harcol, ezért hajtja vére,
Csak az lehet igazán boldog, ki ezt elérte.
Megjegyzés: 2011. Március 30-31.
Online látogatók:
Látogató: 86
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16 
Összes: 102
