Gyönyörű csodát láttam ma este...
Meditáltam a székemen,
Elmerülve a bársonyfények
Ölelésében csendesen.
Ahogy a csend nőtt, úgy a fény is
Tisztább lett és melegebb,
Csak áradt, csak mélyült bennem
A simogató szeretet.
Megmutatott nekem engem, amint
Félelemtől reszkettem -
Befolytam magam melegséggel és
Bizalom termett bennem.
Kiáradtam és eggyé váltam
A mindenséggel, azt hiszem;
Elmondhatatlan, mit éreztem
Egy voltam mindenkivel.
Nem volt én és nem volt már más sem,
Csak a mindenség lüktetett
Földöntúli harmóniában -
Miért kellett visszatérnem...