Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tekincs

, 786 olvasás, Janitata , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Kisgyermekkoromnak egyik élő képe,
Szomszédunkban ott lakott az Erzsi néni.
Azt mondták szüleim, úgy kell szólítani -
Tekintetes, -mert tanító volt a férje!

Én, mint egy kisgyermek, egyszerűsítettem,
Nem mondtam végig a szót, csak azt, hogy Tekincs.
Számára ez maradt mégis egyetlen kincs.
Negyvenöt után, egyedül élt özvegyen.

Ott lakott szemben egy régi hosszú házban,
Apósa, annak apja bírta e lakot.
Poczik kastélynak hívta, aki ott lakott.
Bérlők is laktak a nem használt szobákban.

Hogy mikor épült e ház nem lehet tudni
Az ezernyolcszázas évek közepétől
Tudunk, a tanító család ittlétéről.
Férje után örökölte Erzsi néni.

A tekintetes asszonyból munkásnő lett.
Egyedül élt, keményen, szegény özvegyen.
Nyugdíjazásáig dolgozott Csepelen.
Nyugdíjba is a kerékpár- üzemből ment.

Rendbe tette még a megörökölt házat,
A nádtetőt piros cseréppel fedette.
Az udvarát mindig, mintaként kezelte.
Metszette, permetezte a szőlőlugast.

Nyolcvan éven is túl volt már, mikor meghalt.
A házat eladta az ő örököse.
Már az enyészetnek indult ettől kezdve,
A Poczik kastély is, úgy látszik, vele halt.

És most végleg eltűnt a ház, lebontották.
Szegény Tekincs! Mit szólnál, ha látnád mindezt?
Én még emlékezem, ezért írom le ezt,
Hogy e ház történetét, mások is tudják.

Megjegyzés: 2011.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Janitata
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 0
Kereső robot: 18
Összes: 39

Page generated in 0.0278 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz