Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Gondolat
    5. ›
  5. Tévely

Vers: Tévely

, 476 olvasás, gyemant , 2 hozzászólás

vers, versek, gondolat, merengés, tűnődés, révedezés, álmodozás,

Gondolat

Hol határt nem vet a lerótt szárnyakon derengő képzelet,
mesék végén bukdácsoló fémyben,
színek ölelte rezzenések hátán vehettem vállamra,
s már tudom,
meddig rohan sírva a kispatak, hogy elérje anyját,
láttam hogy rakja alapköveknek piramisléptekben
mészkérgű tégláit a csiga emeletmagasra napokon át,
követtem gyerek-korukól az erdei mohák
soha nem ébredő, zöld-szülte álmait,
itt, e meg nem értett létben,
cask azt nem tudom, hány körhullámot fodroz
a szerelem-tavának ezüst-tükrén hajdan ejtett kövem.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 110
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 133
Jelenlévők:
 · Sutyi
Page generated in 0.0925 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz