Mottó: töredékekból áll össze
az élet egésze
1945 májusában még dúl a II. világháború. Berlint ostromolják a vörös hadsereg csapatai, de Magyarországon már áprilisban áthaladt a a front és viszonylagos nyugalom uralkodott az országban. Vasárnap délelőtt van, az emberek a kisváros templomában a délelőtti miséhez gyülekeznek.
A férfiak és nők külön csoportokban ülnek a padokban és hallgatják az orgona búgó, békét idéző dallamát. A templomajtó két oldalán géppisztolyos orosz katonák állnak és parancsnokuk az orgonaszó csábítására csizmáját kopogtatva bevonult a templomba. Az asszonyok összébb húzódtak a padon és a férfiak nyugtalanul forgatták a fejüket. A misét szolgáló pap lassú léptekkel megindult a lépcsőn fel a szószékre. A századosnak nagyon tetszett az orgonaszó, áhítattal hallgatta. Tiszteletes Úr felért a szószékre, a zene elhallgatott. A pap ércesen csengő hangon elkezdte a szentbeszédet. A tiszt nem értette a dolgot, hol a kántorra, hol a tiszteletesre nézett. Lovagló pálcájával, mellyel eddig a csizmáját csapdosta, leintette a tiszteletes szónoklatát. Kínos csend támadt a templomban. Majd a tiszt rekedtes hangon megszólalt:
-Doszta propaganda! Davaj muzika!